Felfedezetlen amerikai gasztronómia: 5 étel az USA-ból, amiről biztos nem hallottál még

Category: Hírek

Ha azt mondjuk amerikai gasztronómia, mi jut az eszedbe?

Sokan valószínűleg csak felhorkantanak, hogy ‘ugyanmár, a hamburger és a sültkrumpli nem nevezhető gasztronómiának‘, másoknak a junk food fellegvárai ugranak be, néhányan az oly’ sok filmben és sorozatban felbukkanó elviteles kínais kajákra asszociálnak, amit valószínűleg a kínai gasztronómia is jó szívvel tagadna le.

Pedig ódákat lehetne zengeni az Egyesült Államok sokszínű gasztronómiájáról, ami sokkal több, mint egy buciba rejtett húspogácsa sajttal (bár azért tegyük hozzá, hogy a legtöbb autentikus amerikai burgerező is megérne egy misét). Gondoljuk csak arra, hány népcsoport keveredett itt az elmúlt évszázadok alatt, akik valamilyen formában mind az utókorra hagyták kulináris lábnyomukat. Most összegyűjtöttük Nektek azokat az ételeket, melyekről nagy valószínűséggel nem hallottatok még – esetleg annyira jól ismeritek, hogy nem is ugrik be róla Amerika. 🙂

Utazásra felkészülni: fedezzük fel együtt az amerikai gasztronómiát!

Gumbo

gumbo-i55

Gumbo

gumbo Louisiana államból származó, pörkölt-szerű egytálétel, amit egyébként az állam egyik nem-hivatalos jelképének is tekintenek. Sűrű alapját a zeller, a kaliforniai paprika és a hagyma “Szentháromsága” alkotja, melybe különböző húsfélék, tengeri herkentyűk, zöldségek és egyfajta sűrítőanyag kerül. A gumbo-t gyakran ennek a sűrítő-típusnak megfelelően sorolják kategóriákba: ezek a roux (rántás), az okra (főzés közben sűrű, ragadós anyagot bocsát ki, amelyet ételsűrítőként is felhasználnak) vagy a filépor (szárított és őrölt szasszafrász levelek) lehetnek. Általában rizzsel tálalják, így együtt pedig a kreol konyha egyik igazán laktató és ínyenc fogásával találjuk szemben magunkat.

Ez a különleges étel sokféle kultúra jellegzetes alapanyagait és kulináris szokásait ötvözi, beleértve az afrikai, francia, spanyol, német és csaktók konyhát. A franciák híres halászleve, a bouillabaisse és a csaktók indiánok legendás pörköltje is nagy szerepet játszhatott az eredeti recept kialakulásában, amit a további nemzetek kulináris befolyása csak erősített.

Az étel neve először 1802-ben bukkant fel egy feljegyzésben, a 19. század második felére viszont már különböző szakácskönyvekben is szerepelt. A gumbo az 1970-es években lett egyre népszerűbb, miután az Egyesült Államok Szenátusának étkezője Allen Ellender, Louisiana-i szenátor tiszteletére hozzáadta étlapjához. Az 1980-as években Paul Prudhomme, a cajun és kreol konyha sztárséfje további élénk érdeklődést váltott ki az étel iránt, népszerűsége pedig azóta is töretlen.

gumbo

Gumbo

Igazi, a kreol konyhát tökéletesen reprezentáló egytálétel a gumbo, melynek ízvilága könnyen rabul ejti a nemzetközi ízekre nyitott gasztro-rajongót. Az I55 konyhájában a gumbo szentháromságát alkotó vöröshagyma, angol zeller és kaliforniai paprika alapot természetesen mi is tartjuk, amit sötétre lepirított rántással sűrítünk be. Mi házilag, sous vide technikával, darált marhanyakból készített andalúziai marhakolbászt teszünk még hozzá és garnélával főzzük össze – az így kapott, kicsit pikáns, kellemesen csípős ételt nagy adag jázminrizzsel tálaljuk.

Clam Chowder

Clam chowder

Clam chowder

clam chowder egy igazán izgalmas leves, aminek eredete az újfunlandi halászléhez vezethető vissza, rendkívül sok verziója ismert – két biztos biztos pontja az alapjául szolgáló csontleves és a kagyló. Úgy vélik, hogy a kagyló azért tudott a leves mellőzhetetlen alapanyagai közé kerülni, mert viszonylag könnyű volt begyűjteni az étel szülőhazájában. A kagyló mellett a legnépszerűbb összetevők közé tartozik a kockára vágott burgonya, a hagyma és a zeller – más zöldséget nemigen szoktak hozzáadni. Esetleg sárgarépa csíkokkal vagy aprított petrezselyemmel és babérlevéllel szórják meg, hogy kellemes színt adjanak neki. Általában sós, vagy hatszögletű osztriga krékerrel tálalják.

A clam chowder az Egyesült Államok keleti részéből származik, de ma már az ország egész területén éttermekben, vagy külön erre az ételre dedikált bárokban szolgálják fel. Péntekenként különösen népszerű ez a leves, hiszen ezen a napon az amerikai katolikusok hagyományosan tartózkodnak a húsevéstől. Számos regionális változat létezik, de a két legelterjedtebb a New England-i vagy a “fehér” kagylóleves és a Rhode Island/Manhattan-i vagy “vörös” kagylóleves.

Így már rémlik? 🙂

A legkorábbi és legelterjedtebb clam chowder, a New England-i fajta, melyet francia, Nova Scotia-i vagy brit telepesek mutattak be a térségben a 18. században. Az első, az eredetitől eltérő recept 1934-ben bukkant fel: ez a paradicsomhasználatáról és ennek következtében kifejezetten vörös színéről ismert manhattani kagylóleves volt. A New England-i Maine államnak igencsak szúrta a szemét az összetevők között a paradicsom, és nem álltak meg a szimpla dohogásnál: be is vezettek volna egy jogszabályt, ami lényegében tiltja a manhattani változatot.

Az I55-ben az eredeti recepthez maradtunk hűek: nálunk a fehér, New England-i változatot kóstolhatod meg. Ez a tejes, lágyan krémes állagú kagylóleves sűrűbb és laktatóbb, mint más regionális változatai – mi burgonyával, angol zellerrel, hagymával, tejszínnel és természetesen kagylóval készítjük el.

Chili con carne

chili con carne-nak – vagyis “csili hússal”, vagy néha egyszerűen csak “csili” néven ismert, csípős paprikát, húst (általában marhahúst) és gyakran paradicsomot és babot tartalmazó fűszeres, pörkölt-szerű egytálétel – az egész világon hatalmas rajongótábora alakult ki; azok közé az ételek közé tartozik, ami itthon is sok különféle alakban született újjá.

A csili a mai Észak-Mexikó és Dél-Texas területéről, nagyrészt munkásosztálybeli tejana-i és a mexikói nőktől származik: San Antonio chili királynői a korábbi évtizedekben különösen híresek voltak az olcsó, csilis marhapörköltjükről, amit alkalmi “csili-bárokban” árultak.

Az étel eredetileg nem tartalmazott babot, hanem csípős, paprikás, húsos ragut értettek alatta, amit tortillával vagy kukoricakenyérrel fogyasztottak. A különböző országok és az egyének ízlésvilága viszont folyamatosan alakított a recepten: az elkészítés során más-más húsfélék és összetevők kerültek az egyre népszerűbb ételbe. Ám ez a lelkes rajongókból sokszor vált ki ellenkezést – egyesek ragaszkodnak ahhoz, hogy a “csili” elnevezés csak az eredeti, bab és paradicsom nélkül elkészített ételre vonatkozhat.

Valakinek pedig eszébe jutott, hogy a húst összekeverje babbal és így jött létre a jelenleg leginkább elterjedt verzió, a Magyarországon is ismert, texasi-mexikói chili con carne. Az eredetileg ordítóan erős étel sokat szelídült az európai konyhákban, ahol gyakran már főzés közben hozzákeverik és a hússal együtt párolják a babot. Emellett a chili con carne gyakori összetevője lett más ételeknek is.

Mi is rengeteg változatot kipróbáltunk, ezek közül a legfinomabbnak és egyben a legizgalmasabbnak azt találtuk, amihez étcsokoládét is kevernek – nagyon érdekesen súlyozza a kakaó a csili ízeit. Nachos chips-szel, cheddar sajttal és saját sütésű cheddaros veknivel tálaljuk.

Deep dish pizza

Deep dish pizza

A deep dish pizza, a chicago-i olaszok egyik legnagyobb találmánya: a legenda szerint 1943-ban egy Ike Sewell nevű digó alkotta meg az első változatot: egy hagyományos, olasz pizzapite receptúrát alakított át, amihez kiváló minőségű húsokat, friss fűszernövényeket, zamatos paradicsomot és elképesztő mennyiségű sajtot használt, és ropogós tésztában sütötte egybe. Ezzel az újdonsággal nyitotta meg a Pizzeria Uno-t, amit ma is a deep dish szülőotthonaként tartanak számon. Nem is telt sok időbe, míg több vendége nem lett, mint amennyit el tudott látni, úgyhogy nem sokkal az első után megnyitotta a Pizzeria Due-t is – ez a kettő ma is a világ legismertebb pizzériájának számít.

A deep dish pizza megalomániájához (a legkisebb változat is bőven elegendő 2-3 személynek) tartozik egy társaság/közösség-kovácsoló szerep, amit még anno az étel “feltalálója” kapcsolt hozzá. Sewell egyesek szerint azért is alkotta meg a deep dish pizzát, mert nem bírta nézni, ahogy a New York-iak kutyafuttában eszik a pizzát, szerette volna, hogy a pizzázás igazi, a családot egy asztalhoz leültető, “egész estés” étel legyen. Ezt a filozófiát mi is követtük az I55-ben (ezért nem lehet ebédidőn kívül egyszemélyes deep dish pizzát rendelni) – szeretnénk, hogy a deep dish pizzához tartozó közösségi élmény az eredeti elképzelés szerint megmaradjon.

Deep Dish Pizza // Fotó: BPmagazin

Ez a fajta pizza leginkább egy pitére hasonlít, viszont vastagságát nem a tésztának, hanem a feltétek sokaságának köszönheti: a vékony és könnyű tésztába, mint egy tálba halmozzák bele a feltéteket, melyeknek sorrendje a megszokottól eltérő. A burgonyával és cheddarral gyúrt pizzaalapon terül szét gazdagon az olasz mozzarella, az amerikai cheddar sajt és a ricotta keveréke, erre fekszenek fel a kiváló minőségű húsok és zöldségek, az egészet pedig fűszeres paradicsomszósz borítja be. Órákig lehetne mesélni arról, mennyire szexi, ahogy nyúlik a temérdek sajt, mikor kiemelsz egy szeletet, vagy hogy milyen telt íze van a paradicsomszósznak, milyen pikáns a házi kolbász és hogy mennyire egyben van az egész étel… de inkább mindenkinek azt javasoljuk, hogy tegyen egy próbát maga!

Egy biztos: érdemes elfelejteni azt, amit eddig a pizzáról tudtunk és legyünk nyitottak az újra!

Jambalaya

Jambalaya

jambalaya az USA déli területeinek egyik legnépszerűbb étele. Mind a kreol, mind a cajun konyha készíti, melyek fellegvárai New Orleans és Louisiana – vélhetően a spanyol hódítás nyomán a paellából alakult át az amerikai dél ízlés- és alapanyagvilága szerint.

Nevének eredete nem igazán tisztázott; vannak akik az egyik legfőbb alapanyag, a sonka spanyol elnevezéséből, vagyis a jamón szóból eredeztetik. Ám az étel nevének születéséről izgalmas legendákat is olvashatunk: John Mariani, “The Dictionary of American Food and Drink” című könyvében ezt írja róla: egyszer egy férfi, késő éjjel érkezett meg egy New Orleans-i fogadóba, és mivel elég éhes volt, a szakácsnál érdeklődött, maradt-e valami harapnivaló. A szakács, akit Jean-nak hívtak, így felelt: majd összedobok valamit. Ez a szó a helyi dialektusban így hangzik – mármint az összekeverni, kutyulni hogy: balayez. Így született meg a szakács nevéből és az összeütni szóból a jambalaya név.

Jambalaya

A jambalaya eredeti receptje után kutatva könnyen találhatunk belőle minden háztartásban legalább egyet… mindenkinek megvan a maga titkos receptje, ami természetesen a legjobb a Föld kerekén. Vannak biztos elemek, melyekkel mindenkinél találkozhatunk: rizst, füstölt sonka és kolbász nélkül nincs jambalaya, emellett rák- vagy kagylófélék is felbukkannak benne. Ezek mellett pedig bármilyen hús hozzáadható: csirke, disznó, marha, sőt, a helyiek tipikusan azt tettek bele, amit éppen levadásztak, így akár aligátor, teknős, vaddisznó, kacsa vagy őz is kerülhetett bele.

A kreol változatban paradicsom is van, ezért piros jambalaya-nak is nevezik, a cajun változat ezzel szemben világos,  sokféle zöldséggel, paradicsom nélkül készül. A kreol és cajun konyhára jellemző vöröshagyma-zeller-paprika szentháromság itt is elengedhetetlen, valamint kellően csípősnek és fűszeresnek kell lennie, hiszen mind a kreol, mind a cajun konyha híres fűszerességéről.

Nem kell New Orleans-ig utaznod, az I55-ben is megkóstolhatod ezt a fenséges ételt: mi kreol változatot, vagyis a piros jambalaya-t készítjük, házi andalúziai marhakolbásszal, enyhén pikáns ízvilággal.

 

 

Források: ittittittés itt